A II. világháború után 1949-ben kapott Nyári Ferenc a Pozsonyi Megbízotti Hivatalból értesítést, hogy Ekecsen alapítsa meg a magyar tannyelvű iskolát. Az iskolaalapítás sikeres volt. Az öt fellépő évfolyamba 74 tanulót vettek fel.

1950-ben Apácaszakállason is megnyitotta kapuit a Teleky Miklós és Teleky Izabella lelkes, fiatal pedagógusok vezetésével a magyar iskola. Tanultak itt Nagymegyerről, Alistálból, Nyárasdról, Kulcsodról, Csicsóról, Lakszakállasról, Bogyáról és a környező tanyákról.
A gyermekek oktatása mellett az első magyar iskola érdeme, hogy a hiányzó magyar pedagógusok nevelését is felvállalta, ugyanis a volt régi tanítókat vagy elbocsátották vagy Magyarországra telepítették. Ezt a képzést Csomor Lajos és a Teleky házaspár végezte.

A kezdeti időkben - eszközhiány miatt – nem volt a tanulóknak füzete, könyve- inkább a nevelésre helyezték a hangsúlyt. Még „Micsurin kertet” is létrehoztak, mely kísérleti gazdaságnak indult: a gyapot és víz nélküli rizs termesztését próbálgatták. Közben a lelkes pedagógusgárda gyűjtötte a berendezéseket, javították a padokat, asztalokat. A tantestület létszámának növekedésével az eredményes munka is szemmel látható volt. Gazdagodott az iskola eszközállománya, bővültek a tantermek.

1960-ban 28 évesen az ambiciózus, lelkes Berényi József vette át az akkor új iskolaépületekbe költöző két egyesített iskola vezetését. 645 diák kezdte meg az új iskolaévet ebben az évben. Hogy elkerüljék a délutáni oktatást, megtartották az öreg iskolai épületekben levő osztályokat is. Így 1960. szeptember elsején a tanítás 23 osztállyal, 28 pedagógussal, 1 hitoktatóval és 10 alkalmazottal indult.
A tantestület önfeláldozó munkája nyomán szépült a környezet, létrehoztak egy gyönyörű iskolaparkot is díszfákkal, cserjékkel, bokrokkal. A szülők támogatása sem volt elhanyagolható: segítettek a tantermek, kabinetek, laboratóriumok berendezésénél, a sportpályák létrehozásában.

El kell mondani, hogy az iskola mindig a legjobbak közé tartozott a járásban. Tanúsítja ezt, hogy az idejáró tanulók többsége megállta a helyét a felvételi vizsgákon, elérték céljaikat és bizonyítottak az életben.

1965-ben árvíz sújtotta a vidéket, szerencsére az iskola nem szenvedett anyagi károkat a csapásban.

1971-ben a fejlesztések eredményeként átadásra került a tornaterem és befejeződött az iskolakonyha építése is. Felújították az elöregedett kazánházat, elkészült az összekötő folyosó és az új iskolai klub épülete. Ebben az új részben alakították ki az új könyvtárat, politechnikai műhelyt, kultúrtermet, a háztartási ismeretek konyháját és több szaktantermet.

A 70-es évek végére, a 80-as évek elejére a tantestület iskolán kívüli tevékenysége minőségileg fellendült. A szakmai színvonalat növelte az is, hogy a pedagógusok a külföldi szakirodalmat tanulmányozva – főleg magyarországi - pedagógiai megújulást szorgalmaztak. Hangsúlyozták a tehetséggondozás fontosságát, új alapokra kívánták helyezni a tanító – tanuló, tanító – szülő viszonyt. Az iskola, de főleg a felső vezetés nem szívesen fogadta az ilyenfajta kezdeményezéseket, ha kellett, retorziót alkalmazott.

Az 1989-es év mélyreható társadalmi változásokat hozott. Ezen változások nem kerülték el az iskolát sem. A vezetőváltáson kívül legnagyobb hozadéka ezeknek az éveknek, hogy a pedagógusok az új iskolavezetés buzdítására az oktató – nevelő folyamat korszerűsítését célzó továbbképzéseket kezdték látogatni. Új munkamódszereket, tanítási programokat sajátítottak el. Az elsajátított munkamódszerek alkalmazása, az oktató – nevelő tevékenység megújulása, a tehetséggondozás, a lemaradó tanulók felzárkóztatása a napi munka részévé lett, és az iskola színvonalának emelkedése érezhetővé vált. Az intézmény neveltjei között vannak atomfizikusok, orvosok, mérnökök, ügyvédek, pedagógusok, csaknem minden szakma kiváló szakmunkása.

Sikeres évek voltak, amikor a Zsolnai-program szerint oktattak az alsó tagozaton. Sajnos a programot nem legitimálta a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma, és folytatása nem következett be a felső tagozaton sem, így nyolc év után szubjektív és objektív okok miatt abbamaradt.

Kisebbségiként a nemzettudat elmélyítését, a szülőföld iránti hűséget plántálták a diákokba. Minden pedagógus tudatosította, hogy az iskola megmaradásának záloga a minőségi oktatás és nevelés.

Intézményünk fennállása és munkálkodása óta rangos elismerést és tekintélyt szerzett községünkben. Pedagógusaink igaz hite és reménye éltette a legnehezebb körülmények között is. Hosszú évtizedek kemény, áldozatos és fáradhatatlan munkája nyomán mindenkor otthona tudott lenni tudásnak és művelődésnek, gyarapította a kultúrát, gondozta a lélek világát. Múltjának folytonosságát megőrizve, a jövőt alapozva gazdagítja a mindenkori jelent.

Szellemi arculatát megőrző, magas követelményrendszert kialakító intézmény, melyben magas színvonalú fejlesztő tevékenységet végző pedagógusok dolgoznak. Munkájuk nyomán kiváló eredményeket érnek el diákjaik.

Ekecsen:                        Apácaszakállason:

Nyári Ferenc                  Teleky Miklós

Mikóczi József               Kovács Tibor

Bors Sándor                   Molnár Árpád

                                       Paksi László

Iskolaigazgatók és helyettesek 1960-tól napjainkig

Igazgatók :

Berényi József          1960-1990

Varga Frigyes           1990-1992

Fitzel László             1992-2003

Tóth Mária                2003-2018

Csápai Zsuzsa           2018-

 

Helyettesek :                             

Luspay Károly          1960-1964

Török Benedek         1964-1965

                                  1967-1973

Mészáros Antal         1965-1967

Szőke István             1973-1989

Néveri Ildikó            1989-1990

Schneeweisz Gellért 1990-2002

Algeyer Rozália        2002-2017

Tóth Mária                2002-2003

Újj Márta                  2003-2016

Németh Júlia             2019-